Színes világom

Kép forrása: cedorsey.tumblr.com

A legfontosabb szín az életemben a fakó sárgásbarna - a bőrszínem, amit mások kreolnak mondanak.
Tudjátok, hogy milyen az: felnőtt fejjel tudni meg azt, hogy miért nem szeretett soha ez vagy az? Nagymama, nagynéni, rokonok, akiknek csak a fehérbőrű unokahúgom volt a drága kicsi kincs, én meg a - na,  gyere te is, fiam? Már akkor megtanultam magamban anyázni. Mert csúnyán beszélni nem illik.
Pocsék érzés volt mindig is érezni ezt, és nem tudni a miértekre a választ. Mert amikor gyerek vagy, más gyerekeket nem érdekel, mennyire más a bőröd színe, csak te számítasz, úgy ahogy vagy. A felnőttek csinálnak ebből gondot. Engedjenek játszani, ne engedjenek odamenni; ezzel átvezetve egy olyan világba, amit addig nem ismertél, és csak később, felnőttként jössz rá, hogy ez a kirekesztés világa, a bezárásé, a túlféltésé; és nincs már kitől megkérdezned, hova is tartozol. Akkor, gyerekként hova kellett volna tartoznod. Mintha te választottad volna...
Mindig volt egy érzésem, de tudni nem tudtam, miért vagyok a fehér bőrű embereknek túl barna, a barnáknak meg túl fehér, miért számított ez? Hogy miért mondják, milyen szép barna ez a kislány; nem baj, csak egészséges legyen. Mi a franc. Gondolatban, persze. Meg, jaj, de sápadt vagy, beteg vagy? Szóval mindkét oldalról kaptam, és egyensúlyozni sem tudtam, mert ahhoz ismernem kellett volna az okokat.

Kép forrása: Pinterest

A szüleim szerették egymást, és minden különbözőségük ellenére a világra hoztak engem.
Bárcsak ne tették volna...
Nem magam miatt, isten ments, - miattuk fordítanám vissza az időt: annyit adtak magukból, hogy végül belőlük nem maradt semmi. Elmentek. Anyu először, hathetes voltam. Nemhogy megtartania, majd megszülnie, teherbeesnie sem lett volna szabad. Az életét adta értem.
Apu sokévi szenvedés után, huszonkettedik évemben ment el, miután ő is rám áldozta az életét, fölnevelt egyedül.
Amennyire csodálatos emberek voltak ők ketten, annyira   fájdalmas a hiányuk.

Kép forrása: Faberge Galore

Színek. Barna. Sárga. Vörös. Fekete. Fehér. Szivárvány.
Mind fájdalmas.

Kép forrása: Loui Jover

Nem tudom számszerűsíteni, hányféle náció  keveredik bennem, de a kirekesztettség érzése mindmáig megmaradt.






Barna. Cigány. Gyerekként annyira szerettem őket, igen, így mondom, mert halványlila gőzöm nem volt, mi a helyzet, sem a származásomról, sem arról, hogy nekem szeretni vagy utálni kellene-e őket, azon egyszerű oknál fogva, hogy senki nem is mondta. Jókedv, gyerekek mindenhol, rengeteg játék, öröm. Kisiskolásként sem volt más volt a helyzet; sokáig nem volt rajtam kívül más, akinek picivel sötétebb bőre lett volna, és végül beleillettem a sorba, mert nem érdekelt senkit a szín. A felnőttek baja volt ez.
Középiskolásként tudtam meg, milyen az, ha utálnak, mert barnább vagy, vagy kövér vagy, vagy mert bármi, ami benned van, zavar másokat.

Kép forrása: Mark Demsteader

Sárga. Fura, más szóval - hülye. Vagy majom. Megtaláltak
 mindig azok az emberek, akik valamiért, számomra érthetetlenül gyűlöltek. Erős indulatokat váltok ki, na. Túl nyugodt a természetem, ennélfogva csak nagyritkán mutatom ki, mennyire nem tetszik valami. A végtelen türelmet nem ok nélkül nevezik birkatürelemnek. Azt hiszik, hülye az ember, csak mert nem áll bele értelmetlen vitákba. Ez felhúz egyeseket. Lényeg, hogy a nem szokványos gondolkodásmóddal, világnézettel, emellé a sztoikus nyugalommal itteni viszonylatban ez fura. Így lettem hülye. Meg azért, mert idegösszeomlást kaptam, öngyilkossági kísérletem is volt, pszichiátriai kezelésen is voltam; akkor, ha ezért nem hülye az ember lánya, akkor mi? Naná, hogy egy hülye.

Kép forrása: Mark Demsteader

Vörös - vér, erre asszociálna első blikkre mindenki. De itt szerencsére ez most egy jó emlék.
Vörös. Édesapám megrögzött kommunistaellenes volt. Vörösök - ezt, és hasonlókat hallgatva nőttem föl, és imádtam a felnőttek beszélgetéseit esténként az utcánkban. Bővebben erről nem írok, elhanyagolható a téma, mert a hangulatát nem felejtem soha.

Kép forrása: Un Regard Oblique / Mario Kroes

Fekete. Halál. Halál a családban, Anyu, Apu, szeretett és gyűlölt rokonok. Ezek az ellentétek már sosem lesznek föloldva. Kisebb halál a kapcsolatok halála. Testvéri kapcsolatoké, baráti kapcsolatoké. Mindbe belehalok egyszer-egyszer. Érzelmes alkat vagyok, keserűségre determinálva, de azért küzdök. Szerencse, hogy tudom, mit szükséges meggyászolni, és min kell túllépni szívfájdalom nélkül, mintha sosem ismertem volna.

Kép forrása: etsy.com

Kép forrása: Facebook / Dorina Costras Art

Fehér. Megváltás. Boldogság. Örömök. Ideiglenes... Eddigi életem során azok a pillanatok, amik a fehér sávba esnek, fölvillanások csupán a mélységes sötétségben.

Kép forrása: Pinterest

Kép forrása: CraftyMotMot

Szivárvány. Nőnek születtem, nőként élek, hetero házasságban. Tisztelem és becsülöm azt, aki tiszta szívvel szeretni tud egy másik embert, legyen az férfi vagy nő. Emberekbe szeretünk bele, nem a nemükbe. A nemünk, legyen az velünkszületett, vagy választott, és /vagy módosított, csupán kifejezőeszköze az érzelmeinknek. Egymást ezért elítélni butaság. A szeretet nem bűn. A szeretet nem a szexuális identitásunk függvénye. Hogy milyen nemi szerepet, gendert választunk emellé magunknak, és hogyan vagyunk boldogok, a mi döntésünk. Mint ahogyan az is, hogy kiskosztümben, farmerban, szabadidőegyüttesben, érezzük magunkat komfortosan. Persze ez attól is függ, épp milyen rendezvényen veszek részt. Mint a példában szereplő sokféleséget, úgy a gender változatosságát is teljes mértékben elfogadom.

Kép forrása: uniteuk1.com