mszab

Kép forrása: mszab.blogspot.com Hányszor engedjem meg, hogy megalázzanak? Mindenki tudja, mit tettél - én is. Csupán intelligensebbnek tartom magam annál, mintsem az aktuális problémát mintegy mellőzve, inkább múltbéli ballépéseiddel foglalkozzam, amik, valljuk meg, kicsivel sem jobbak az én hibáimnál.

Kép forrása: Pinterest Ez egy kicsit érdekes lesz, mivel hagyományos értelemben véve nem bírok szerettekkel. Szeretteinknek nevezzük családtagjainkat, párunkat. Az én szeretteim azok a barátok, akik hajlandóak elviselni a személyemet, és még jól is érzik magukat velem; csodák csodája! Hajlamos vagyok a bánatról írni, és ezzel együtt azokról, akik a mindenkori kiváltói. Igazságtalan a legjobb embereket az életemben szanálni, csupán azért, mert a jóságuk nem okozott törést az életemben. Sokan vagytok, és én belőletek töltekezem. Az emlékezet csapján kigördülő cseppek lesztek, mind ugyanott öntözitek a lelkem. Köszönet értetek!

Kép forrása: mszab.blogspot.com Szeretek merengeni a múlt történésein, és van, hogy egy kicsit tovább is megyek. Rágódom: elemzek, majd túllépek az adott kérdésen. Hasznos a rágódás, bár sokan negatív jelentéssel ruházzák föl eme tevékenységet. Segít a földolgozásban, ami persze nem azt jelenti, hogy ez a mód a helyes, csupán ez is egy út. Te választasz, neked mi felel meg. Ne befolyásoljon az, mit gondol más - neki saját múltja-gondja van, saját úttal, amit vagy megtesz, vagy nem. Szeretek merengeni a múltamon. Sokmindent most látok tisztán csak, miután évekre, vagy akár tízévekre eltemettem magamban, mert nem volt időm, akaratom, bátorságom földolgozni. 

Kép forrása: cedorsey.tumblr.com A legfontosabb szín az életemben a fakó sárgásbarna - a bőrszínem, amit mások kreolnak mondanak. Tudjátok, hogy milyen az: felnőtt fejjel tudni meg azt, hogy miért nem szeretett soha ez vagy az? Nagymama, nagynéni, rokonok, akiknek csak a fehérbőrű unokahúgom volt a drága kicsi kincs, én meg a - na,  gyere te is, fiam? Már akkor megtanultam magamban anyázni. Mert csúnyán beszélni nem illik. Pocsék érzés volt mindig is érezni ezt, és nem tudni a miértekre a választ. Mert amikor gyerek vagy, más gyerekeket nem érdekel, mennyire más a bőröd színe, csak te számítasz, úgy ahogy vagy. A felnőttek csinálnak ebből gondot. Engedjenek játszani, ne engedjenek odamenni; ezzel átvezetve egy olyan világba, amit addig nem ismertél, és csak később, felnőttként jössz rá, hogy ez a kirekesztés világa, a bezárásé, a túlféltésé; és nincs már kitől megkérdezned, hova is tartozol. Akkor, gyerekként hova kellett volna tartoznod. Mintha te választottad volna... Mi...

Kép forrása: Facebook / Dorina Costras Art Reagálás a következő szerzőre: Péterfy-Novák Éva ... 🖤 Péterfy-Novák Éva összefoglalta (alább idézve) mindazt, ami a leginkább meghatározza az életemet. Mert csak a nyilvánosság segíthet a bántalmazotton, aki jószerivel önmagán kívül nem számíthat másra. Mert szégyelli, és el sem mondja. Ha mégis elmondja, nem hisznek neki. Ha mégis hisznek nekik, elbagatellizálják. Ha hisznek a bántalmazottnak és mégsem bagatellizálják el, na hát akkor szerencsés, mert már nincs egyedül, és ugyanakkor szomorú is, hiszen aki hisz neki és nem bagatellizálja el, valószínűleg ismer testközelből más bántalmazottat is. És van az, aki mindenen keresztülment, amit emberi lény kibírhat, túlélte, majd pedig, ha hall egy új esetről, netalán szemtanúja is, elfordítja a fejét, és a bántalmazót védi. Mert a gyereke. Mert a rokona. Mert az akárkije. És ez nem fér össze. Neki. Amíg a társadalom nem emeli fel a szavát, de úgy, hogy mindenki valóban értse...

Kép forrása: Facebook / Dorina Costras Art                             Eltűnök végleg Nem áll utamba senki Ki is akarna megállítani Keresem a pillanatot, amikor még boldog voltam Hamar megtalálom Átkísér a hídon Fogja kezem El nem engedi Nem félek Velem van Ezt látod halott arcomon A békét Felnyitom lelkem börtönét Kulcsát eldobom Nem zárja be már senki többé Lelkem szabadon távozik Boldog Nem ébredek többé soha Testem fehér Köröttem vérem pirosa fénylik Fekete por száll a levegőben Repülök Elfelejtem a jót, a rosszat Nem köt többé semmi meg Vérrel mosom arcom A semmibe tekintek Szavamat nem hallja senki Néma panasz Nem érti más, csak én Holt lelkemet feltámasztani mi tudná Sehol nincs az már Rozsdás lélek szivárog az ifjú test börtönéből Nehezen szabadul Fáj Az idő romjai fölött szállok Letelni nem hagytam Összetörtem én Tekintetem sötét Nem látsz már benne semmit Fel...

Kép forrása: Pinterest / Emi Haze Kép forrása: Pinterest / Erick Centeno Első Levél 2017/01/28 Amit soha nem mondtam ki hangosan, amiről nem tudsz, mert nem hallhattad tőlem, pedig csak olyan buta és önhitt voltam, hogy azt gondoltam, nincs szükséged rá, hogy halld is ezeket a dolgokat, amiket igenis ki kellett volna mondanom, hogy tudd, hogy elhidd, hogy érezd. Annyira sajnálom, hogy csak növeltem a bizonytalanságod. Hogy minden akaratommal együtt kevés voltam ahhoz, hogy boldoggá tegyelek. Hogy bízzak benned azért, hogy elhidd, értelme van a kettőnk együttlétének. Hogy valóban a tied vagyok, ahogy mindig is kérdeztél. Igen. A tiéd. Egészen. De elfeledkeztem rólad. Hogy te mennyire egyedül vagy velem ebben a kapcsolatban. Hogy én is tehetek a te magányodról, amit te nehezebben viseltél sokkalta annál a magánynál, amit én éreztem miattad. Hogy szeretlek. Minden idegszálam érted rezdült, közben elfelejtettelek biztosítani arról, hogy minden rendben. Nem hittem neked, te ...

Kép forrása: Facebook / Dorina Costras Art A családon belüli- és / vagy kapcsolati erőszak ugyanúgy heti egy alkalommal követeli egy nő életét a mai Magyarországon. Vajon mi az az ingerküszöb, amit el kell érni, hogy igenis mérhető változás következzen be ezen sorsok megítélésében? Ma leginkább az áldozathibáztatás a bevett gyakorlat, mert ugye, miért tűri, miért marad, stb, stb, stb. Csakhogy ezzel a hozzáállással valami nagyon fontos dolgot felejtünk el: azt, hogy a bántalmazót sem "kényszerítette" senki a tett elkövetésére! Itt tegyük föl inkább a kérdéseinket: mi az hogy valaki bántalmaz bárkit is!? Az ottmaradónak egyetlen dolgot sem róhatunk föl! Senki nem akar bántalmazás áldozata lenni, senki nem "kéri" a pofont, a verést, az életveszélyt okozó testi sértést, a halált. Senki. De a bántalmazó eldöntötte, hogy ilyen-olyan okok miatt, de megteszi. Egyszer. Tízszer. Folytatólagosan. És ezt megállítani csakis a jogrendünk érzékenyebbé tétel...